http://synyster-gates.gportal.hu

milyen furcsa. a sofőrök akikkel találkozok talán jobban ismernek, mint akárki más. pedig nem találkozunk csak a munkahelyen. és mégis. olyan dolgokat dolgokat tudnak amit más nem nagyon, talán csak 1-2 ember. olyan dolgokat osztunk meg a másikkal amit másnak soha nem mondanék el csak úgy. minél többet találkozunk annál többet tudunk meg a másikról. és ez lehet, hogy hülyeség, de valamilyen szinten legjobb barátok leszünk, de igazából még sem, mert a legjobb barátok mindennap beszélnek egymással, mi meg csak akkor, ha hoznak valamit. de akkor is sokat beszélgetünk. szinte egész végig röhögünk, vagy valami nagyon komoly családi dologról beszélünk vagy olyanról amiről nem beszélsz csak úgy mindenkinek. meghívjuk egymást kávézni. na jó. általában ők szoktak engem. szóval, ők nem legjobb barátok hanem valami más. nem tudom elmagyarázni. furcsa. de eléggé hozzá tudnak nőni az ember szívéhez. legalábbis az enyémhez igen. nagyon szeretem őket. de tényleg. jobban becsülnek, mint a saját főnökeim. és tényleg annyira jól esik, hogy akkor is keresnek mikor nem vagyok bent.
csak hát ugye van, hogy az ember munkahelyet vált. sokszor van ilyen, sok dolog miatt. néhány hónappal ezelőtt az én drága szeretett “Hódítóm”*, Zoli lépett ki az Autoshop-tól és hát nem volt olyan jó érzés, mert valószínű, hogy soha többé nem látom. Igaz, Ő meg a Krisztián szerzett nekem egy jó éjszakát, mert ott voltak mind a ketten mikor vettem át a “szarjukat” és olyan szinten hülyültek, hogy én végig röhögtem az egészet. olyan hülyék. aztán jött a búcsú amit amúgy is utálok. hát nem ment könnyek nélkül főleg, hogy direkt meg is ríkatott. Ment külföldre bocikat szállítani. elvileg több pénzt kap. úgy legyen.
aztán tegnap ugyan annál a cégnél újra kilépett valaki. hát persze ki más. hát a Fecó. ugyan, miért is ne? mindegy. nem hibáztatom. remélem jól tette. olyan hirtelen jött. a Zoli legalább mondogatta már hetekkel azelőtt, hogy lehet, hogy elmegy. de a Fecó nem, csak tegnap mondta. tök rossz volt. hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. csak néztem ki a fejemből. hát igen, vele valószínűleg már biztos nem fogok többé találkozni, mert az új munkahelyénél csak úgy van, hogy egy héten csak egyszer van otthon. olyan rossz. ezt persze más nem tudja megérteni, mert nem élik át. mások a kamionosokat csak úgy látják, mint az amerikai filmekben. pedig nem olyanok. legalábbis ők nem olyanok. úgy hiányzik már most. nincs a Zoli se a Fecó. legközelebb a Krisztián megy el vajon? áááh. ne. akkor ki fog megvédeni a főnökök és a másik sofőrök előtt? senki. remélem még találkozni fogok velük. *-* ♥

ui.: finom volt a búcsúkávé! köszönöm. meg a csokit is. ♥

*Hódító: a Böbe találta ki, mert mindig azt mondogatta, hogy egyszer úgy is meghódít engem. ja meg, hogy, ha újra házasodna akkor engem venne feleségül. persze csak viccből. :)

olyan jó, hogy a beszállítók így jönnek be:
-A Szilvi nincs bent?

♥

VOTE